Engem a kiegyensúlyozottság, a környezet, a feladatok tartanak itt, és az, hogy elismerik az ember munkáját!

Sok mindenre fel lehet készülni előre, de arra nem, hogy valaki a saját jubileumi ünnepségén nem tud részt venni. János gondos kerttulajdonosként éppen a fákat metszette, amikor egy szerencsétlen baleset érte: leesett a létráról. A rendezvényen így nem jelenhetett meg, de mindenért kárpótolta vezetője személyes gratulációja, és a tény, hogy munkája elismeréseként prémiummal jutalmazták. A jó munkaerő fontos és biztos alapja egy cég gördülékeny működésének, főleg, ha akkora tapasztalattal rendelkezik, mint János. „1978-ban kezdtem gépészként egy tiszaalpári termelőszövetkezetben. Már akkor a termelés oldala érdekelt inkább, az, hogy amelyik gépet megjavítottam, én üzemelhettem be. Ez az életem!”- mesélte János. Dolgozott olajfinomítóban Százhalombattán, és foglalkozott mezőgazdasági gépekkel. Mivel mindig arra vágyott, hogy csak és kizárólag üzemelés-karbantartó lehessen, egy éles váltásnak köszönhetően egy üdítőgyárban folytatta pályafutását. Huszonegy éven keresztül gépsorokkal foglalkozott. Széleskörű tapasztalatot szerzett tehát műszaki területen. Jánosnak tetszett a környezet, a kollégák, azonban tulajdonosváltás, és amiatt, mert úgy érezte, ott nem tudott volna továbbfejlődni, újra váltott. Több évtized után is fontosnak tartotta ugyanis, hogy haladjon a korral, és új ismereteket szerezzen.

„Gondoltam egy nagyot, és az ipar másik területére léptem, a gumiiparban helyezkedtem el. Érdekelt, hogyan működik ez” – mondta Faragó János. Először gépbeállítóként tevékenykedett, de ebben a munkakörben nem érezte jól magát, ugyanis nem engedték, hogy megjavítsa a gépeket, ő viszont karbantartóként szeretett volna dolgozni. Így ismét váltott, ezúttal a műanyagiparra, ahol sok érdekes feladatot kapott, a hely azonban megszűnt, úgyhogy gyorsan lépnie kellett. „Szerencsére a kecskeméti gyárnál pont akkor kerestek üzemeltetési-karbantartási munkatársat, és jelentkeztem. A konténervárosban kezdtem el dolgozni, mindenki új volt itt. ” – meséli János. A fényezőnél az egész gépsort elindítani, hogy működjön, olyan hatalmas szakmai kihívás és lehetőség volt János számára, melyet elsőként említ meg az eltelt tíz évből. Rengeteg munka és erőfeszítés eredménye volt, hogy az egész rendszer összeállt, de megérte. „Amikor az ember látja, ahogyan a gyártás elindul, akkor látja meg munkájának értelmét, az valami fantasztikus, felemelő” – hangsúlyozta Faragó János. Az új kollégákat is legtöbbször János vezeti körbe az üzemben, és közülök sokan megdöbbennek az első pillanatokban, hogy milyen hatalmas és komplex az egység. Ő mindig bíztatja és megnyugtatja a leendő munkatársakat, hogy fokozatosan mindent megtanulnak majd ott helyben. Ezt nyugodtan kijelentheti, hiszen ő is így kezdte. János szerint könnyű beilleszkedni, és biztos benne, hogy miután megtanulja a rendszert, jól érzi majd magát az új munkatárs. Pozitívumként említi, hogy kiszámítható munkarendjük van a négy műszaknak köszönhetően. Ez azt jelenti pontosan, hogy három napon keresztül délelőtt dolgoznak tizenkét órában, majd kettő nap szabad, aztán három nap délutántól tizenkétóráznak reggelig, és négy nap szabadságuk van. Az időbeosztást közmegegyezés alapján állapították meg, figyelembe véve azt, hogy mit tartott jónak a legtöbb kolléga. Véleménye szerint a munka minősége és mennyisége motiválja leginkább az itt dolgozókat, és ez az, amiért ő is már tíz éve hűséges alkalmazottja a cégnek. Fantasztikus érzésnek tartja azt is, hogy az ő és kollégái munkája által működik az egész rendszer.

„Engem a kiegyensúlyozottság, a környezet, a feladatok tartanak itt, és az, hogy napra késznek kell lenni a technológiákban, és előre fel lehet készülni a feladatokra. Ezenkívül a kollégák, és, hogy elismerik az emberek munkáját!” – mondja büszkén Faragó János. Itt folyamatosan azt érzi, hogy megbecsülik a munkáját, sokszor kikérik a véleményét, és gyakran választják az általa javasolt megoldást. Egy átlagos munkanapja 5:40-kor kezdődik. Ekkor adja át az előző műszak a munkát,  és csapatban átbeszélik a történéseket. Húsz perc áll rendelkezésre a reggelihez, majd délben ebéd, 17:50-ig tart a munkaidő, ekkor történik a műszakátadás. A feladatok között szerepel a napi karbantartás, van, amit többször is ellenőrizni kell, például a vízkezelőben a dugattyús szivattyút.

Kollégáival a munkaidőn túl is találkozik. Évente kétszer van központilag szervezett, nagyobb esemény, az egyik a gokartozás, a másik a téli bowling, és rendszeresek a belső „ki a király” versenyek is. Véleménye szerint azért is jók ezek a programok, mert sok mindent meg lehet beszélni egy-egy ilyen céges összejövetelen. János szabadidejében is aktív, hiszen autókat javít, gépeket szerel, vagy éppen technikai érdekességekről szóló könyveket, cikkeket olvas.